A korkedvezményes nyugdíjak lehetőségének jövőbeni csökkentése érthető és akár vállalható cél is lehet. Meg lehet találni az érintett szervezetekben (rendőrség, tűzoltóság, stb.), vagy kiterjesztve a kört: az állam működtetése területén azokat a foglalkoztatási formákat, amiket az éles bevetésre már alkalmatlannak tekintett munkavállalónak fel lehet ajánlani. Ez is lehetne egyfajta életpályamodell, hogy divatos szóval éljünk.

Ugyanakkor a már szolgálatban állók ügye keményebb dió. Pusztán emberi, erkölcsi, etikai oldalról vizsgálva és nem precíz jogi szempontból a következőt mondhatjuk. Ők munkába állásukkal kötöttek egy szerződést az állammal illetve közvetve a zemberekkel, hogy szolgálatba lépnek adott -az érvényes törvények szerinti- feltételekkel. Ennek a szerződésnek részét képezik munkafeltételeik, munkaidő-beosztásuk, jövedelmük, juttatásaik épp úgy, mint a korengedményes nyugdíjba vonulás lehetősége. Nem kétséges: ez a szerződés módosítható. Azonban, ebben az esetben felül kell vizsgálni a szerződés többi pontját, nem egyszerűen kihúzni az egyiket, különösen nem, ha az kedvező a munkavállalóra nézve.

Éppen ezért az ellenzők helyében én nem azzal érvelnék, hogy "menjen havi 100000-ért tüzet oltani X.Y. édesanyja", hanem azzal, hogy kötelességeket és a juttatásokat egységben kell kezelni. 

A már nyugdíjban lévők hiánytalanul teljesítették egykori szerződésüket és megkapták juttatásaikat is, köztük a korengedményes nyugdíjba vonulást. Ennek elvonása esetén annak értékét kompenzálni volna szükséges. Erre számtalan mód kiötölhető, például visszamenőleges hatállyal a teljes szolgálati időre többlet-jövedelem egy összegű kifizetése (természetesen a túlóra-díjakat is ideértve). Ebbe az érintettek jelentős része alighanem beleegyezne.

Ha viszont kompenzáció nélkül szüntetik meg e két csoport kedvezményét, pusztán azért, mert a költségvetés ill. a nyugdíjkassza számára ez túlzott megterhelést jelent és az érintettek védekezési potenciálja csekély, akkor

az állam ebből származó megtakarítása erkölcstelen jövedelem és mint ilyen 98%-os adóval sújtandó, amit az állam fizessen meg az érintetteknek!

(a szerző nem érintett az ügyben)